2015. szept. 26.

Filmajánló - Ammie

Sziasztok!
Először is szeretnék mindenki nevében bocsánatot kérni, főleg a rendelőktől, de őszintén szólva mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire nem lesz időnk semmire sem. Mos próbálom/próbáltam  két nap alatt elkészíteni az összeset, ami nem lesz kis munka és nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, de a remény hal meg utoljára. 
Mivel fogalmam sincs, hogy mi van Angellel és az előző bejegyzésemben említett cikket nélküle nem tudom közzé tenni, tovább viszont nem akartalak váratni titeket, na meg a bejegyzés is régen volt, úgyhogy most filmajánlót hoztam. Mivel az idő ilyen borús, lehangoló, ilyenkor én imádok filmet nézni, úgyhogy ezért gondoltam, hogy ezt hozok. Remélem mindenki talál a számára kedvére valót!


A gyilkos ház (16+)
 
 Tulajdonképpen ez a film nem hasonlítható össze  például az Annbelle-el, mármint horror szempontjából. Be kell hogy valljam, nem vagyok igazán oda a horrorokért, szóval ez a film kissé lightosabb mint a többi, de nem azt mondom, hogy néhány része nem ijesztő.

  
A jó hír, hogy youtubon fent van a teljes film: 



Anyabuli:

Oké, ez a film pont tökéletes, ha az ember kikapcsolódni szeretne. Vicces, nem vontatott és a története is remek. Három családról szól, legfőképpen annak a három édesanyjáról, akik egyszerűen csak egy estére el szeretnének menni bulizni, ám nem sikerül nekik...


Ahol a szív lakik


Ez egy borzasztóan aranyos film, én imádtam. Egy lányról szól, aki 9 hónapos terhes és a ha valaminek köze van az ötös számhoz,akkor ott valami szerencsétlenség fog történni. Így is lett. Mikor bement egy mosdóba, egy szupermarketben, majd egy papucsot vett és 5 dollárt kellett fizetnie, otthagyta a barátja pénz és segítség nélkül. A lány hetekig ( nem emlékszem már pontosan) lakott a szupermarketban, mert nem tudott hová menni. Persze ezen kívül még rengeteg dolog történik vele. Imádom a filmet, de tényleg

Normális trailert sajnos nemigen találtam.


A csajok bosszúja

Oké, gondolom ötszázmillió ajánlóban láthattátok, de nem érdekel, mert nekem ez a film örök kedvenc. Imádom, főleg Cameron miatt. Aki még nem látta, annak muszáj megnéznie!



Rossz tanár
Számomra ez a film megunhatatlan, nagyon szeretem. Tulajdonképpen én még egy olyan filmet sem láttam, ami rossz lett volna mikor Cameron Diaz a főszereplő benne. Az összes film közül ezt ajánlom a legjobban, bár 16+-os részek vannak benne néhol.



2015. szept. 12.

Két világ között / Kritika / Ammie

Sziasztok!
Nagyon régóta volt már megrendelve ez a kritika, úgyhogy először is szeretnék elnézést kérni az írótól emiatt.
A másik dolog, hogy elkezdődött az iskola, és emiatt az időnk is csökkent. Igyekszünk a rendeléseket hamar elkészíteni, de meg kell értenetek, hogy nekünk is kell néha pihenni. Bár én a szerkesztést pihenésnek veszem, mindegy.
Aztán Angellel hamarosan közzétesszük a "Minden, ami inspiráló" cikkünk második részét, amit tudjuk, hogy egyeseknek inspiráció, amíg másoknak ajánló. Kinek mi.

LINK
KINÉZET:
  • FEJLÉC: Első ránézésre...hmm, nem rossz. Nagyon kellemes a szemnek ez a lilás, kissé rózsaszínes színvilág. Viszont a jobban megnézem, akkor az első szó ami az eszembe jut az, hogy zsúfolt. A lánynak az elhelyezése jó, nekem tetszik ott.  A fejlécet azért találom zsúfoltnak, mert rengeteg dolog van rajta: kastély, tükör, rózsák ( erre még visszatérek) pillangók, azt hiszem még egy lépcsőt is láttam. Szóval rendben van, hogy ennyi dolog van rajta, de akkor az elrendezésük, az erősségük legyen másabb. Gondolok itt arra, hogy a pillangókat én elhalványítottam volna például. Aztán ugye ott vannak a rózsák, amik...nem is tudom, nekem kicsit elüt ettől a lilás színvilágtól. Én a vörös rózsák helyett fehér rózsát tettem volna a helyükbe, és máris sokkal szebben mutat, hiszen a fejlécen is megtalálható a fehér szín. Esetleg még a rózsaszín rózsa jöhetett volna szóba, hiszen a lánynak a hajpántján is olyan színű. 10/6
  • DESIGN: Lila, lila mindenhol. Így tudnám jellemezni a designt. Először is, kezdjük a sablonnal. Annyira elcsúnyítja az egész összhatást. Látod a fejléc két oldalánál lévő nagy lyukat az oldal széle és a fejléc széle között? Látod mennyire csúnya? Az egyszerű sablonnál nincs ekkora hely, ami valljuk be, sokkal szebb. Az oldalon minden lila, ami egyáltalán nem baj. Szerencsére te megoldottad, hogy ne folyjon egybe minden, úgy, hogy a lila különböző árnyalatait használtad. Az elrendezéssel nincs bajom, talán a chat fölötti képet kivenném, nekem az már túl sok volt. 10/7
  • RENDEZETT KÉPEK: A képek helyett gifek vannak, ráadásul nem is a szereplőkről, ami nagyon tetszett! Viszont, aki nem tesz be a szereplőkről képet, az nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen akkor remekül kell leírást alkotnia róluk. És azt hozzátenném, hogy nagyon különleges neveket választottál a szereplőidnek!  5/5
TARTALOM
  • TRAILER: -
  • FÜLSZÖVEG/TÖRTÉNETISMERTETŐ: Titokzatos, és éppen ez tetszik benne. Fogalmam sincs, mit jelképezhet az a csillag, először nekem a boszorkányság jutott eszembe. 5/4
  • TÖRTÉNET:  Ami feltűnt rögtön a prológusban, hogy nagyon szépen bánsz a szavakkal. Egy szóismétléssel sem találkoztam, ami remek dolog. Egy-két helyesírási hiba( talán elírás) az, amit találtam.
EREDETI SZÖVEG:
"Talán ha megszokom ezt a várost, vissza térek az említett sportra, én nem bánnám."
JAVÍTOTT SZÖVEG:
"Talán, ha megszokom ezt a várost, visszatérek az említett sportra, én nem bánnám."
Az első fejezet is jó volt, a fogalmazásod pedig nagyon szép. Nincs szóismétlés, leírásaid jók, egyedül a személyleírást hiányolom, ha már nincsenek képek a szereplőkről. A cselekmény lassan bontakozik ki, ez is plusz pont. Tetszik, tényleg. 10/8
  • HELYESÍRÁS: Ugye az egyik hibádat már megmutattam az előbb, de azon kívül még van pár. Nem az összeset fogom leírni, csak párat.
EREDETI SZÖVEG:
"Reggel felkelve azért esedeztem, hogy a tegnap estét bárcsak álmodtam volna."
 
JAVÍTOTT SZÖVEG:
"Reggel felkelve, azért esedeztem, hogy a tegnap estét bárcsak álmodtam volna."

EREDETI SZÖVEG:
"- Semmi. - számat pedig mosolyra húztam."

JAVÍTOTT SZÖVEG:
"- Semmi - mondtam, számat pedig mosolyra húztam."
Először is, oda nem kell pont, tilos. Sohase tegyél oda pontot, vagy ha teszel, akkor a kötőjel után nagybetűvel kell kezdened. A másik pedig szerintem ez így kissé értelmetlen, bár lehet bennem van a hiba. A "Semmi" szó után, én odaírnám, hogy "mondta", mert ez nekem szúrja a szememet, hogy nincs ott. A többi hibád nagyjából ugyanaz, hogy a kötőjel elé pontot írsz. 5/4
  • EGYEDISÉG:  A történeted eddig a pontig egyedi, viszont sajnos a város miatt ( már megint London, miért?!) és a történted miatt le kell vonnom egy pontot. És hogy miért vonok le a történted miatt egy pontot? Azért sajnos, mert egyre több ilyen misztikus blog van, ahol a lánynak titokzatos képességei vannak, emiatt pedig veszélyben van. 5/3
ÖSSZESSÉGÉBEN: A TÖRTÉNETED EDDIG A PONTIG EGYEDI. PRÓBÁLJ MEG BELE MINÉL TÖBB CSAVART, IZGALMAT VINNI A KÉSŐBBIEKBEN, HOGY NE VÁLTOZZON ÁT A BLOGOD SABLONNÁ. A KINÉZETED KISSÉ TÚL LILA, DE EGYÉBKÉNT MINDENT ÖSSZEVETVE, SZÉP. SOK SIKERT A TOVÁBBIAKBAN!
ÖSSZPONTSZÁM:  50/37
 (MIVEL NINCS TRAILER-ED, ÍGY AZ ÖSSZPONTSZÁM 55 HELYETT 50 LETT A TE ESETEDBEN)
 
 
FIGYELEM! A KRITIKA SEGÍTSÉGKÉPPEN ÍRÓDOTT! NEM ÁLL MÓDOMBAN SENKIT SEM MEGBÁNTANI! 

2015. szept. 8.

Elrablós történetek (+könyv- és filmajánló)

 Vigyázat! Az itt leírtak jó része idegállapotban fogalmazódott, sok-sok személyes véleményt tartalmaz. Csak és kizárólag azért raktam fel mindenféle finomítás nélkül, mert így a legőszintébb, és így adja vissza leginkább a véleményemet egy olyan dologról, amiről egyébként alig van szó, pedig szerintem eléggé valós, és tudom, hogy Stockholm-szindróma, de akkor is. Egyébként meg nem szeretnék degradálni. 

Szóval atyaúristen.
 Be kell valljam, engem nagyon nehéz rávenni arra, hogy rákattintsak egy blogra – többnyire csak akkor teszem, ha látom, hogy az illető segítségre szorul, illetve ha nagyon-nagyon megtetszik a felkonferálása. Az ilyen párbeszédes, minden-mondat-egy-szóval-bővülős dolgokra jóformán rá se pillantok, bár ez sokkal inkább az én heppem, mint az írók és hirdetők hibája, de nem is ez a lényeg. A napokban láttam az egyik csoportban egy bejegyzést, amiben egy személy arra kérte a többieket, hogy írjanak neki olyan blogokat, ahol a főszereplő hölgyet elrabolják.

 A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy engem nemrégiben el kezdett érdekelni ez a téma, rengeteg ilyen cikket olvastam, ahol valós eseteket írtak le, többek között például Natascha Kampusch, és az amstetteni rém ügyét is, mert bármennyire is megbotránkoztató, szerintem roppant érdekes. Így, mikor megláttam a kiírást, a kezemet dörzsölgetve mentem rá a megjegyzésekre, és ott az első linkre. Majd az azt követőkre is, de a lelkesedésem nem csak csökkent, de egyszerűen szinte felrobbantott az idegesség, amit egy-egy ilyen képzelgés elolvasása után éreztem.
 Folyamatos tendencia volt, hogy az összes áldozat beleszeretett fogva tartójába, és bár nem olvastam végig egyiket sem, mert nem akartam helyből kettéfejelni szerencsétlen monitoromat, nem éppen úgy tűnt, hogy a végén lesz bármilyen reális mozzanat. Már magát a gondolatot, hogy egy olyan történetet írjunk le, amiben egy nő alá van vetve egy nagyobb erejű férfinek, aki kedve szerint azt tesz vele, amit csak akar, és ezek ellenére (vagy mellett, nézőpont kérdése) beleszeret, felháborítónak tartom. Igen, a Stockholm-szindróma ellenére is.

 Kérdem én, miért tartunk egy ilyen beteges, undorító, fájdalmas és tragikus történéssorozatot méltónak arra, hogy ilyen módon bemutassuk? Mert azt hittem, nem kell taglalnom, hogy egy ilyen tragédia egy egész életre megnyomorít lelkileg, viszont úgy tűnik, mégis. Nem hiszem el, hogy minimális átgondolásra sem szántunk időt.
 Pontosan ezért döntöttem úgy hogy megosztom veletek életem legmegrázóbb könyv- és filmélményeit. Ha mégis úgy döntenél, hogy ilyen téren akarsz írogatni, mindenképpen vess rájuk egy pillantást, hogy legalább egy kicsi fogalmad legyen arról, mit is jelent fogvatartottnak, kétségbeesettnek, és legfőképpen áldozatnak lenni.

Emma Donoghue: A Szoba
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás… 
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

Személyes véleményem:
Egyszerűen imádtam. Nem feltétlenül jössz ki belőle pozitív élménnyel, de garantált, hogy átértékeled a gyerekkorodat, és soha többé nem fogsz a legcukcsibb miniruha, vagy az iPhone x-edik kiadása után hisztizni. Ahogy az a fülszövegből is kiderül, a könyv az ötéves Jackről szól, az ő szemén keresztül látjuk a világot, hogy ő hogyan viszonyul a Szobához, az anyjához és Patáshoz. Bár inkább a fiúval foglalkozik a könyv, azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az anya milyen szinten undorodik Patástól. - SPOILER - Az egyetlen ok, amiért nem küzd ellene, amikor a tettek mezejére lépnek az az, hogy nem akar okot adni neki arra, hogy bármit megvonjon Jacktől. Viszont ezek mellett még azt sem engedi, hogy ránézzen, nemhogy azt, hogy beszéljen vele. - SPOILER -
Ezért imádtam:
Mert annak ellenére, hogy gyerekszemmel - és ennek megfelelően egy öt éves gyerek szókincsével - van megírva, egyáltalán nem unalmas. Végig izgalmas, és ha hajlamos vagy a meghatódásra, akkor talán el is pityeredhetsz rajta. Nekem sikerült, bár én az Így neveld a sárkányodat 2-n is bőgtem, mert egyszerűen ah. Szóval ha nem bánod, hogy egy kicsit valósabb, ám ugyanakkor sokkolóbb képet kapsz egy ilyen esetről, mindenképp olvass bele.

3096 nap
Nyolc év telt el, sokan már le is mondtak arról, hogy a kislány élve előkerül, mikor bombaként robbant a hír: Natascha egy pszichopata fogságában sínylődött, ahonnan végül tizennyolc esztendős korában sikerült megszöknie. A lányt, egy Wolfgang Priklopil nevű férfi, fényes nappal rabolta el, majd a pincéjében külön erre a célra kialakított, öt négyzetméteres cellában tartotta fogva, valamint kínozta. Natascha évekig nem hagyhatta el a pincét, később azonban fel-feljárhatott a házba, sőt, a férfi néha a városba is magával vitte. Priklopil valószínűleg túl nagy bizalmat szavazott a lánynak, aki azonban nyolc év gyötrelem után, a férfi figyelmetlenségét kihasználva, egy szép napon megszökött. A gyerekrabló, tudván, hogy tette miatt élete végéig börtönbe zárnák, öngyilkosságot követett el.

TRAILER (amit mindenképp nézz meg, mielőtt belevetnéd magad)

Személyes vélemény:
Szóval, azt hiszem ezt felkészülten kell megnézni. Viszont mindent megér, itt láthatjátok a valódi Stockholm-szindrómát, ami véletlenül sem összekeverendő azzal, amit az ilyen blogok nagy részében, ha nem egészében olvashattok.
A film igaz történeten alapul, gyakorlatilag dokumentumfilm. Nyilván nem kapod vissza teljesen, hogy Natascha mit élt meg abban a nyolc évben, de így is eléggé elborzasztó, és elgondolkodtató élmény. Én speciel még valamikor júliusban láttam, és sokáig nem tudtam elaludni sem, egyszerűen nem ment ki a fejemből, hogy milyen lehet a szüleimtől távol, egy spájz nagyságú szobában élni évekig, büdösben, zajban, rettegve attól az elmebeteg fogva tartóm bármikor visszajöhet, vagy éppen soha. Egy tőlem jóval idősebb ember azt csinálhat velem, amit csak akar, semmi beleszólásom nincs a saját életembe, nem tanulhatok, nem kommunikálhatok a világgal, de ne menjünk ilyen messzire, még enni sem ehetek, amikor akarok, sőt van, hogy napokig egy falatot nem kapok. Nincs olyan szó, ami jól leírná ezt a helyzetet.
Ezért imádtam:
Fogalmam sincs. Talán azért, mert minden egyes szava igaz, és végig dübörgött a mellkasom, bármi is történt. Szerintem a színészi játék valami eszméletlen, nem hat erőltetettnek, bár még mindig nem bírom felfogni, hogy Antonia Campbell-Hughes valóban ilyen vékony.

Ha mindenképp erről a témáról akarsz írni, akkor javaslom, hogy legalább az egyikre vess egy pillantást, hogy egy kicsi valóság-szaga legyen a sztoridnak. Csak úgy mondom.
A következőkig minden jót kíván:
Cymone F.

Néhány fejléc, egy sablon, plusz egy szpídárt

Sziasztok!
Oly rég hoztam/hoztunk már bejegyzést, hogy gyilkolhatnátok.... nekem részben a netem, részben a sulikezdés okozta eme problémát, mindenesetre itt vagyok, jelentem még, élek, s virulok, az iskola ellenére is. Hoztam pár fejlécet, s egyikhez egy speedart videót is. Remélhetem, hogy elnyeri tetszéseteket, de lehet, hogy minőségen aluli, sajnos. Na hablaty ide, hablaty oda itt vannak:






Letöltés












xxLeona