Novella

Helló!
A mai napra, csakhogy nem maradjatok olyan sokáig nélkülem hoztam néktek egy rövid novellát, igazából van vagy 5, szóval ha tetszik vagy valami, akkor írjatok kommentet, pipáljatok, satöbbi és meglátjuk ^^

Ps.: Supernatural fanfiction!!

Some place

  

  Charlie’s burrito’s. Egy normális ember talán csak mosolyogva tovább olvasná-e mondatokat, de két fiatalnak ez a hely teljesen mást jelentett. Itt kezdődött el minden, és habár nem egy diszkrét hely, nekik megtette. Nekik más volt. Egy lány, vállig érő barna,majd onnan lapockájáig kék különbözőárnyalataiban burjánzó hajjal és gyönyörű kék szemekkel meredt az épület ajtaja elé, észbe kapva, hogy talán be is kéne lépni, hitetlenül elröhögte magát, s feltépte az ajtót. Összehúzott kabáttal lépett be az apró kajáldába, majd megeresztve egy félmosolyt lépett beljebb. Egyik kezével beletúrt nedves hajába, ami az erős szitálás miatt kissé nyirkos lett.

    -          Elnézést! – pillantott a sürgő-forgó pincérre. – Itt ügye kapható liszt nélküli burritó? Vagy olyan, amiben mással cserélik fel?

   -          Sajnálom hölgyem, nincs – mosolygott bűnbánóan. – De ha szeretné, mondok pár éttermet ahol olyan étel található, ami megfelel magának.

    -          Oh, ez nem nekem lesz – kuncogott a lány – néven nevezve Rean – és közelebb lépett az éppen asztal leszedő pincérhez.

    -          Nem firtatom, várjon a pultnál, mindjárt hozom a… - nézett kérdően a lányra.

    -          Egy zöldséges és egy húsos burritót.

    -          Csípős?

    -          Csak a húsos – mosolyodott el. – És az legyen a normális! – kiabált a pincér után.

Hangosan dobolt a lábaival Rean, ameddig a pultnál könyökölve támaszkodott s várt.

Néhány perc elmélkedés után, csak egy erős lökést, majd egy szitkozódó alakot vett észre közvetlenül előtte. Erős lüktetést érzett balkarja tájékán, így odakapva tapogatta a sérült területet. Félszemével a 30-as éveiben járó férfira nézett, csak úgy falták egymás tekintetét. Zöld találkozott az erős kék szempárral, majd az elkerülhetetlen elkezdődött. Egy mindent elsöprő találkozás.

Halványpiros rúzst viselt a megtébolyodott lány. Dean pislogva nézett az említett teremtésre, elcsodálkozva tenyerelt még mindig földön.

   -          Még csodálni fogsz egy ideig, vagy mi van? – dörrent Deanre Rean. – Vagy talán várjam meg míg elnyáladzol?

A férfi gyorsan észbe kapott majd felállt.

   -          Téged sem Disneylandből szalajtottak – jegyezte meg halkan a fiú és remélte a legjobbakat. Ami itt nem jelentett mást, minthogy az ideges nő nem hallotta meg.

Rean pufogva tépte ki a pincér kezéből kapott ételeket, kifizette a borsos árát, s a elmosolyodott.

    -          Bob – olvasta le a férfi nevét a tábláról. – Remélem, te kedvesebb leszel, mint ez a..a..a sült tök!

Bob kétkedően meredt előre, pusmogva jegyezte meg „mennyire szerencsés”, s visszatért munkájához.

Dean eközben szórakozottan figyelte a lány arcvonásait, szélesen vigyorogva ült szemközt Sammel.

   -          Min mosolyogsz annyira? – kérdezett rá az ifjabb Winchester.

    -          Semmi fontos.

De a férfi nagyon jól tudta, most az egyszer nem mondott igazat. Legbelül talán, vagy kívül is, de érezte most más a helyzet. Dehogy mi volt ez? Talán szerelem, vagy csak egy ábránd?

_________

  Éjjel egy fele járhatott az idő. A nő egy fáradt sóhajjal ült be megszokott autójába, majd bekapcsolva a rádiót és gázt adva a járműnek kihajtott a már üres épület parkolójából. Rean már alig látta az utat, csakis Taylor Swift Shake it up dallamos zenéje marasztalta a valós világban. Habár utálta, most különösen feltüzelte a dal, lehet, hogy a sok stressz lehetett ennek központjában. Dúdolva száguldott a kihalt utakon. Piros lámpa jelezte, hogy meg kell állnia, így még kedvtelenebbül lassított le. Ujjaival dobolt a kormányom, s a 3 percben elvesztette a türelmét is, majd kiszállt.

 Mély levegőt véve csapta magát fejbe a kocsija mellet állva, és Isten káromló szavai zengték körül az utcát.

   -          Ezt nem hiszem el! – sírt fel bánatában.

 Furcsa grimaszt vágva szállt vissza autójába, kikerülte a nagy bójákat, majd egy mellékutcába fordulva folytatta útját maga mögött hagyva az „átépítés” táblát. Ruže* utcában lakott unokatestvérével, akit szorgosan ápolnia kellett. Anno, a 90-es években költözött a környékre Regina mellé, mikor megtudta betegségét. Eddig is ideges volt ezek után még kétségbeesetté vált, hiszen unokatestvére kitudja, mit csinál.

   -          Valaki szúrjon le és etessen meg Dyke Van Dyke-al… – suttogta.

Mérgesen csapta be kék autója ajtaját, majd kétszer is belerúgott. Valami kilyuggatta a balszélső kereket.

 Érezte, hogy figyelik. Nyelt egyet, majd megfordult, lélegzet visszafojtva figyelte a rémisztő házat szembe magával. A ház ablakára tévedt szeme, és ijedtében sikított egy kicsit. Egy árnyék ült az ablak szélében és egyenesen a lány szemeibe mélyesztette fekete szemeit. Ördögi vigyor festette ajkát, s eltűnt a sötétségben.

Abban a pillanatban érezte őt is elnyeli valami nagy. Valami rossz. Valami komor.

_________

Helyek különböző érzelmeket vetíthet ki egyes személyekre. Egy találkozás vagy egy békekötés. Mind-mind más miatt érdekes. Akad, olyan hely, ami teljesen más jelentéssel bír. Néhány hely pontosan ilyen. Valami rossz, valami jó, valami régi, valami új, de sohasem ugyanaz. Lehet ez egy étterem vagy egy bungaló. És… néha egy rémisztőház is összehozza az embereket.